Megkezdve a téli szünet utáni időszakot a gyakran emlegetett zeneórán megkapták az osztályok, hogy mivel szeptember óta gyakorlatilag csak énekelnek és zenélnek - ami amúgy egy bő hónapot leszámítva nem áll távol a valóságtól -, így most egy kis elmélet következik. A diákok érthető módon ezt annyira nem értékelték. Már mondtam, hogy elég kreatív órákról van szó, akár elmélet, akár gyakorlat. Így kedden besötétített teremben, körben ültünk és egy antik bakelitlejátszón hallgattuk - és tanultuk - az ír zene négy fajtáját és jellemzőit (neveik, sajátosságaik, ritmikájuk..). A besötétített terem bár kreatív volt, de a hatékonyságot nem sokban segítette elő amúgy. A zenét szívesen hallgatta mindenki, de még a legenergikusabb ír zenék is altató hatásúnak bizonyultak.
Szerdán azonban érdekesen kezdődtek az órák. Aisling kijelentette, hogy elhagyta a telefonját, biztos benne, hogy a teremben van, de le van némítva, valószínű még csak nem is rezeg, de világít. Kicsörög, szóval még nincs lemerülve és öt eurót kap, aki megtalálja. A hatodikosok - mint utólag megtudtam - már próbálkoztak egy kört. Az elsősökkel mi is kerestük 10-15 percet. Mondjuk ez jellemzi egyrészt azt, hogy mennyi minden van a zeneteremben, másrészt, hogy mennyire nagy káoszban uralkodik a karácsonyi rendrakás ellenére. A harmadéveseknek volt annyi eszük, hogy az egyedi pénzjutalmat egy 'ha megtaláljuk a telefont, akkor ma gyakorlati óra lesz' elnevezésű kollektív jutalommal is megtoldották. Pár perc után az egyik leányzó megtalálta. Az egyik asztal alatt. A papírok alatti félig nyitott dobozban. Hogy hogy eshetett bele? Foggggalmam sincs. Először gondoltam rá, hogy csak simán nincs kedve tanítani ma (poszt-karácsonyi tünetek), vagy csak azt akarja, hogy rendet rakjanak a srácok (ez is megtörtént közben amúgy, szinte magától), de szerintem ezek csak a melléktermékei voltak az eseménynek.. :)
