Merthogy a zene tényleg a kultúra része

Az, hogy a zene a kultúra része azt ugye mi is mondjuk otthon.. de valahogy itt sokkal jobban érzem ezt. Abszolút nem amiatt a mentalitás miatt írom, hogy 'jujj, mert itt minden jobb', mert ez nem így van. De a zene sokkal inkább a mindennapok részének tűnik nekem. Pár példa.

Írtam, karácsonykor akármerre mész élőzenésekkel találkozol.. nem csak egy szál gitárral, hanem tangóharmonikával, furulyákkal, csörgőkkel, mandolinnal.. még az utcai csöves is tényleg jól játszik (márakivel találkoztam). 

Írtam, hogy az iskolaigazgató szombatonként el-elugrik Bob Dylan féle muzsikát játszani egy helyi hotelbe. Meg emellett van egy folk-csapatuk akiknek a karácsonyi koncertjék voltam, ez pár helyi falu közösségéből verbuválódott.

Paddy és Fr. Dan meghívott (elvitt..) egy közeli faluban lévő kocsmába, ahol minden szerdán 'music session' van. Ez azt jelenti, hogy akinek van hangszere és kedve és valamennyi tudása, az lemegy és játszik. Kb 20an voltak, azt mondta Paddy, hogy ez a környének nagynak számít, itt mindig sokan vannak. (Ez azt jelenti h van sok másik is..). Volt két idős szakállas bácsi. Egyik mindenfajta fúvós, másik mindenfajta pengetős hangszeren játszott. Ők vezették a session nagyrészét, de bárki rákezdett valamilyen nótára, a többiek bekapcsolódtak. Kis-nagy harmónika, hegedű, brácsa, dob, mandolin, gitár, millófaja furulya, duda, 'fagott' meg amit el tudsz képzelni. Jópár ember meg üldögélt, beszélgetett egy-egy Guinness mellett. Ha valaki énekelni kezdett, akkor mindenki csendben maradt, majd a végén tapsot kapott. Ugyanez a szólisztikusabb nóták után. Ha meg olyan dal jött, ami 

A tévében a legnagyobb csatornák rendszeresen közvetítenek zenei műsorokat. Most nem tehetségkutatókról beszélek (az is van persze..), hanem híres folk-zenészek kisebb koncertjei, életüket bemutató dokumentumfilmek, karácsonyi koncertek, híres ír énekesek koncertjei. Mindez a nagyobb csatornák főműsoridejében.

Beszéltem már korábban a zeneórákról, amiken a gimnáziumban vagyok.. az is egy nagyszerű példa, hogy egy alapvetően nem zenei profilú suliban kb minden szünetben van valami zene, keddenként a nagyszünetben folk-zenészek gyűlnek össze játszani, alkalmi bandák verődnek össze és a többi diák meg támogatja őket, beül meghallgatni őket, bíztatják egymást.. többnyire. :) Pár diáknak pár éve felstúdiózták a szüleik pár számukat. Egy 49 számból álló majd 4 órás karácsonyi koncertje volt az iskola diákjainak, amibe nem is fért bele minden. Ugyanaz a felállás nem ment fel kétszer a színpadra.. Túl hosszú volt, de nagyon színvonalas.

Szenteste Milforban a karácsonyi misén a zenét és a zenés evangéliumot általános iskolás, 1-6. osztályosok mutatták be.. kórusban énekelve, néhol 2-3 szólamban. 5-6 emberke szólót énekelt a versszakokban és a refrénben jött a kórus. Persze néhol szégyenlősen, de akkor is.. 10 évesen kiáll több száz ember elé és énekel. Mikrofonba.

Itt a karácsonyi nagyebéd után is előkerült egy gitár és énekelgettünk egy sort. Néha egy-egy szalézi énekelt, néha meg közösen zengtük a 'jingle-bells'-t.

Bármelyik városba mész a legtöbb 'pub' főleg hétvégén (legtöbb péntek vagy szombat este még a 700 fős Pallaskenry kocsmája is) élőzenét biztosít. Nagyon sok helyen folk-zenét jelent ez, de van ahol jazz-blues megy. Ezek ugye nem koncert-helyek, amiről beszélek, hanem sima pub-ok.

Tudom-tudom.. ezekre mind lehet példát találni otthon is.. de az arányokban érzek különbséget. Amíg nálunk keresni kell ezeket (szerintem..), addig ezek itt a teljesen normális hétköznapok részei. Az, hogy valaki kiáll és énekel. Kiáll és játszik egy zenét, ez tök természetes. És ez nekem nagyon tetszik.

Karácsonyi dolgok

Szóval.. volt jópár gondolatom, de erőm kevesebb, hogy leírjam őket, de azért párat így sorjában megpróbálok felidézni. Zömmel nyilván karácsonnyal kapcsolatosak. :)

Xmas radio. Marha érdekes. Van egy rádió, ami csak adventben működik és csak karácsonyi számokat ad. Eddig unalmasnak tűnhet, de ha megfogalmazom mellé, hogy a fenntartását, üzemeltetését támogatásokból valósítják meg és az egésznek a célja, hogy különböző szervezeteknek, alapítványoknak gyűjtsenek karácsonyra és egy elég erős társadalmi támogatás van a rádió mögött, akkor egész jól hangzik.

Plázák.. az otthon is megszokott, hogy akármerre mész karácsonyfákba, agyondíszített házakba bukkansz, de az kevésbé, hogy mindenhol egyesületek, alapítványok (meg hát néhol zeneileg képzett hajléktalanok) gyűjtögetnek.. mind-mind tök jó zenét játszva. Plázákban, utcákon, piacon.. mindehol. Hátrány, hogy nincs forralt bor. Pech. (Ezt így kell írni?)

Karácsony előtt a karácsonyfaállványt keresve (amit amúgy már december elején felállítanak) igen nagy káoszba futottunk bele és mivelhogy sehol se találtuk az állványt, így elkeztünk minden dobozt és mindent felbontani, nagyságrendileg 10-15 betlehembe futottunk bele. Ezek nagyrészét el is hintettük a ház különböző pontjaiba. Az állvány meg a mosókonyha legfelső polcán volt, mint napokkal később megtudtuk. Mert hol máshol lenne?

Szenteste Milford plébánián voltam Fr. Dan-el, egy általános iskola adták elő az evangéliumot.. iszonyag jó volt, énekeltek hozzá, mögöttük egy folk-band.. marha jó volt! Aztán a mise legvégén berontott Santa.. mert ugye ide ő hozza az ajándékot. Ez mondjuk még mindig furcsa. :)

Életem első Christmas Cracker-sében (ask Fr. Google) egy fekete cipőkanál volt. A másodikban egy foszöld hajcsatt. Jééj! :) De volt a nagyebédnél 25-én lángoló Christmas Pudding (alkohol van benne és úgy tálalják, hogy meggyújták előtte). Persze szokásos pulyka meg nagyebéd, és zárásként ír kávé.. 3 órás ebéd. Igen jó volt, megismerkedtem egy szalézival, aki két éve kb afrikában missziózik és mondta, hogy menjek ki valamikor ha van kedvem. 1-2-6 hónapra, ahogy érzem. De jó is lenne kijutni oda..:)

HonkyDory in the wind

Nah még egy rövidebb gondolat ami így megfogalmazódott bennem az elmúlt pár héten.

Aisling pár hete arról is beszélt az osztályainak, hogy vajon hogy lehetne megoldani az iskolában az amúgy tényleg elég brutális szemetelést. Ami amúgy gyanítom semmiben sem különbözik más iskoláétól, csak, kicsit jobban feltűnik most. Egyrészt mert felhíta rá a figyelmet, másrészt mert a lenti videót közvetlenül előtte láttam, harmadrészt meg Łukasz-al segítünk néha a gondnokoknak és ez néha azt jelenti, hogy a tornacsarnokot porszívózzuk, vagy például amit eddig kétszer csináltam: a suliparkolóban összekapkodni a szemetet.. ami elég durva. Egyrészt ennyi embernél nyilván van egy 'véletleül elejtettem', 'kifújta a szél a kezemből' mértékű hulladék.. de ezt, ami ott van, csak az indokolja, hogy jópár ember konkrétan meg se próbálja eljuttatni a szemetét a kukába, csak ahol épp befejezte az üdítőjét/chipsét/szendvicsét/csokiját ott és ahol van: eldobja. Plusz, hogy mindneki más tesz rá, hogy ott konkrétan dzsuva van mindenhol. De komolyan ilyen hülyék az emberek? Igen. Megfordult a fejemben, hogy talán pont ezért tanulok, hogy ne kelljen szemetet szednem, hanem ennél érdekesebb munkát is csinálhassak, de amúgy meg jó tapasztalat.. Semmivel sem vagyok jobb, mint Joe, vagy Mike, akiknek amúgy a dolguk ez az iskolában, akkor miért prűdködnék. Plusz gondolatindító.. eddig se szerettem, ha valaki szemetelt, de most már kifejezetten bosszant ha ilyet látok, mert átérzem, hogy valakinek fel is kell azt majd szedni onnan.

Lehet sokat segítene, ha az amúgy értelmiségi munkát végzők csak úgy, mint a sorkatonaságnál, egy hetet sorszemétszedéssel töltenének. :D Utóbbi csak poén, de a gondolat ami mögötte van komoly.

Búcsúzóul meg egy kis Kids React:

KarácsiVizsgák?

Nem tudom, hogy úgy Írországban általánosan, vagy csak itt, de az biztos, hogy a következő héten itt a diákok minden tárgyból 'ChristmasExam'-et teljesítenek. Minden tárgyból megadott kritériumokat kell teljesíteni, amit a tanárok szabnak meg, szval nem ilyen állami, hanem ilyen belsővizsgaszerűség.

Zömmel zeneórákon vagy Aisling-el. Mellékvágány annak szempontjából, amit le akartam írni, de iszonyat jó tapasztalat vele lenni összezárva. Mindig is érdekelt a pedagógia, már gimiben is figyeltem a tanárokat az alapján, hogy ki hogyan tanít és nevel (vagy ennek speciális kombinációját műveli.. például se nem tanít, se nem nevel.). Szóval így 5 évvel a gimi után, kicsit talán érettebb fejjel egy ilyen tanárnak figyelni - bizonyos osztályoknál gyakorlatilag minden - óráját.. felbecsülhetetlen. :) 9 éve tanít itt, de tényleg azt testesíti meg és formálja bennem, amit mostanában amúgyis gondolok a tanárságról. De ez így talán tényleg megérne egy önálló bejegyzést és át is kéne kicsit gondolni.. most visszatérek a ChristmasExamre..

Szóval érdekes figyelni azt is, ahogy Aisling kezeli ezt a vizsgát. A másodéveseknél megemlítette a vizsgát, a diákok meg elkezdtek izegni-mozogni. Elkezdett velük beszélgetni és mondta, hogy nem szabad ezen stresszelniük. Majd mikor látta, hogy minden diák szó szerint stresszel, kifakadt nekik és adott egy pár perces prédikációt, hogy beszéljenek a szüleikkel arról, ha stresszelnek. Megkapta az egyik gyerektől, hogy de a szülő nyaggatja őket a vizsgákkal. Erre egy félmondatban reagált, majd mondta, hogy akkor ezt a szülőknek is elmondja majd - de láttam, hogy ezen eléggé kiakadt. A továbbiakban egy kis lelki fröccsöt kaptak, hogy 12 évesen nem az a dolguk, hogy iskolából hazamenve éjszakáig tanuljanak és gyomorgörccsel ébredjenek, hogy minden rendben legyen, hanem, hogy élvezzék az életet és persze foglalkozzanak az iskolával.. az iskolában, meg otthon egy kicsit. De ha ezen görcsölnek, akkor tanulják meg 'leszarni' az iskolát. Ez után az óra után az elsőéveseknek megmondta, hogy nincs vizsgájuk, de felkészülnek pár plusz produkcióra a karácsonyi koncertre (gondolom majd beír nekik valami jegyet), a másodéveseknek nincs elméleti vizsga, csak a zenei produkcióra kapnak jegyet, a harmadéveseknek meg olyan minimális elmélet van, amit kb 10 perc alatt meg lehet tanulni. A hatodévesek is alig kaptak valamit, persze mindenhol megmondta, hogy januárban majd azért pótolják ezeket.

Annyira nem értek az íráshoz, hogy élvezhetően írjam le, de eléggé megfogott ez a sztori két szempontból: az egyik, hogy 12-13 évesen tényleg ilyen stressznek kell kitenni a gyerekeket? Vizsga minden tárgyből? (Persze ennek a magyar oktatásban is megvan a megfelelője, tehát globális a kérdés) A másik, hogy egy tanár hogyan tudja ezeket a szabályokat gyerekközpontúan felülírni. Persze, hogy hatékonyabb-e? Az érettséginek megfelelő vizsgákon a diákjai jól szerepelnek, tehát semmiképp nem rosszabb, de hogy felszabadultabbak nála a diákok, az biztos.

Paddy and the Castle

Alapvetően tisztelem azokat az embereket, akiknek van egy olyan hobbija, ami valahogy már több, mint egy hobbi.. Miért mondom ezt? Ezen a héten több dolgot tudtam meg, ami úgy megfogott. Az egyik: Joe az egyik gondnoka a sulinak (merthogy három van.. picit nagy a komplexum). Kimentem a zeneóráról behangolni a gitáromat, ő meg pont arra jött a folyosón. Kivette a kezemből a gitáromat, majd elkezdett rajta játszani. Később megkérdeztem tud-e énekelni. Énekelve mondta egy egész tisztességes baritonhangon, tisztán, cáfolva a mondat jelentését, hogy: nem.. :)

De az igazi meglepetés nem ez volt, hanem Paddy, az iskola igazgatója. Mint mondtam az agstudenteknek volt miséje pénteken. Zeneóráról érkeztem a templomba, ahol ő már nagyban pakolta össze a PA rendszert (picit eufemizálok, két amúgyis ott lévő aktív hangfallal összeközött erősítőre közötte rá a gitárját és egy mikrofont). Naivan megkérdeztem, hogy ki fog zenélni. Mondta, hogy ő, én meg mosolyogtam: 'Wow, it's nice. I didn't know you could play the guitar.' Pedig de. Mondta, hogy ha van kedvünk menjünk el másnap - szombaton - Adere határában lévő helyre, mert ott fog játszani. Gondoltam van egy hobbizenekara és életében először meghívták valami legalja kocsmába. De nem.

Eleve kalandos sztori volt megtalálni a helyet, mert Adere belvárosában parkoltunk le, ahonnan kb 20 perces sétára volt egy kastély, de mi még 20 percet tébláboltunk körülötte, mert meg voltunk győződve róla, hogy ez márpedig nem lehet az a hely, vagy ha mégis az, akkor igazán mondhatta volna vagy valamelyik szalézi, vagy Paddy, hogy öltözzünk ki.. Dehát ő egy puccos kastélyszálló egyik alagsori beülőshelyének az állandó szombati egyszemélyes akusztikusgitáros fellépője, és zseniális hangja van, és tök jól játszik. Miután megérkeztünk odajött köszönni nekünk, dumáltunk kicsit, majd egy órát voltunk ott, de mivel több gitárja is volt és egy svájci turistacsoporton kívül senki más nem volt ott, így kezembe nyomott egy gitárt és együtt is jameltünk egy kicsit. Amellett, hogy egy öltönyös emberként iskolát igazgat, szombat esténként kiugrik a közeli kastélyba és piros kockás ingben milliomosoknak Bob Dylant játszik.. :)

Szóval az egyik legviccessebb és indokolatlan szombatestém volt ez. Írországban egy kastélyszálló bárjában, a 640 fős szalézi iskola igazgatójával zenéltem egy svájci csoportnak, egy lengyel kispapnak és egy indiai pincérnek.. én, Magyarországról.

Manuál

Pénteken egy, a mezőgazdagi sulis fiataloknak (agstudents') tartott misén fotóztam délelőtt, majd este egy nyugdíjbamenési búcsúpartin, ahol két, több mint 40 évet ott dolgozó tanártól búcsúztak (egyik igazgató is volt). Itt amúgy egy új-zélandi hölggyel beszélgettem végig, tök jó volt, azt leszámítva, hogy ő többet tudott MO-ról, mint én Új-Zélandról. Mondjuk nem volt nehéz, mert nekem minden infóm az, hogy Ausztrália mellett van, angolul beszélnek és ott forgatták a Gyűrűk urát és a Hobbitot. Mindenesetre három dolgot tanultam a fotózásról (most, hogy az automatán kívül mással is próbálkoztam).

1 - Manuálfókuszt belőni, még ha az optikával jónak is tűnik, utólag megnézve nem könnyű (amit azt hittem tűéles és még az LCDn is annak tűnt, az homály mint a..)

2 - Sötét szobában úgy alapvetően szar fotózni, főleg ha körasztalnál vacsoráztak, a beszédet mondók a legsötétett részre állnak, persze úgy, hogy a háttérfal meg van világítva, de te mindezt vaku nélkül akarod megoldani.. tanulság: muszály derítened vakuval, különben olyan minőségű képeket kapsz, mint én.

3 - ISO-t még véletlenül se állítsd 6400-ra a vakuelkerülés miatt, mert tele lesznek ocsmány foltokkal a képeid, mintha egy krumplival, vagy max mintha a saját telefonommal fotóztam volna.. mégha a gép egy Canon EOS 7D is.

Összességében utólag visszanézve tapasztaltam ezeket, szval van egy halom használhatatlan minőségű, kompozíciójában egyébként nem annyira rossz képem..

Tanulság: 'Hülyegyerek, használd az automódot, ha nem értesz a fotózáshoz, mert arra találták ki'

Két nem túl érdekes sztori.. :D

1) Hétfőn fél órán át próbáltunk bejuttatni egy rohadt nagy, rohadt nehéz asztalt a földszinttől a szobámba.. ugyan megmértük, hogy az ajtón be kell férnie.. de az nem fért be, mert túl szűk a folyosó, így marhára nem lehet beforgatni.. de visszavinni nem volt erőnk, így két napja nem lehet elférni a folyosómon se. Bíztatjuk magunkat, hogy talán ha teljesen fejreállítjuk akkor be lehet valahogy tuszkolni.

2) Az ősziszünet után elfelejtették visszakapcsolni a suli csengőit napközben az első pár órára.. később a nap folyamán valahogy megoldották a problémát. Vagyishát majdnem.  Azóta valahogy olyan szorgalmas a csengő, hogy este 10-kor, 10:40-kor, 11:20-kor és éjfélkor is riaszt.. :D Vagy a suliban hatalmas stréberek TÉNYLEG tanulnak ilyenkor is, vagy valami elromlott. A rendes suliidő mellett persze, az éjszakait kb csak én hallom, mert csak az én ablakom néz a suli felé.. lehet kéne szólnom nekik? :D

CULTURESHOCK/1 - Ami furcsa magyar szemmel.. :)

CultureShock. Van amit tudtam, de azért más így kint ténylegesen is tapasztalni ezt, van ami viszont teljesen új.. :) Megjegyezném, hogy nem nagyon tudom, hogy mi tartozik Ír és mi a ház jellegzetességeihez.

1. - CSAP

Magyarországon megszokhattuk, hogy régebben inkább külön meleg, hideg szabályzóval keverhettük ki a kívánt hőmérsékletet a csapon, az újabbaknál azonban már csak egy szabályzót kell jobbra-balra csavargatnod. De az, hogy konkrétan két külön csap tartozik a meleg és a hideg vízhez, ez engem is hidegzuhanyként ért (alánevetés).

(és amint elkezdtem írni, facebookon láttam a megoldást: 

)

2. - KŐKERÍTÉS

Magyar ember jóóó magasra építi a kerítést, mely kétoldali védelmet biztosít a háznak: így a kutya nem megy ki, a részeg bácsi pedig nem nagyon jön be. Meg persze így nem is lát be az arra sétáló járókelő! Itt megértem, hogy alig van fa - legyalulták az elmúlt pár évszázadban gyakorlatilag az összes erdőt - és így kőből építik a kerítést, de igazából az esztétikán és a területjelölésen túl nem sok értelme van, mert maximum térdig ér, így még egy 5 éves is boldogan átmászik rajta.

(ide képet kéne tennem, de pont nem találok egyet se, pedig tuti csináltam)

3. - FEKETE TEA TEJJEL

Nem méltatom sokkal többre ezt a témát, mert mindenki tudja.. szerencsére van két lengyel, akik egy jó kotyogós kávéfőzővel megmentik a ház szalézi jellegét.. :)

4. - BALKEZES KÖZLEKEDÉS

Szintén a csap(ok)ból is ez folyik.. De az mindenesetre vicces, amikor a lengyel Łucasz-szal rendszeresen mind a ketten rossz oldalra megyünk (ő az anyósülés felé, míg én a vezetői oldalra), majd szó nélkül, mosolyogva, sokadszor is megyünk egy plusz kört az autó körül.

5. - FARM

Tehenek, lovak, bárányok mindenhol. Az hagyján, hogy itt, a farm közepén, a falvak között így van, de még a környéken nagyvárosnak számító Limerick támlája mellett is.

6. - FORRÓ TÁNYÉROK, KRÉMLEVESEK, KÁSA

Szerencsére vannak leveseik - kifejezetten jó krémleveseik, így ezt nem hiányolom otthonról. Plusz - lehet ilyen hazánkban is van - minden kajáláshoz egy speckó kajamelegítő aljában a tényérokat is forrón tartják, így csak konyharuhával fogva a tányért tudod kiszedni magadnak a kaját. Minden - literally MINDEN - reggel kása a reggeli. Pár hét átállási idő után ezt mostanra már megszoktam, sőt.. valójában megszerettem. Kellő mennyiségű mézzel és tejjel, valamint a végén egy jó pirítóssal rásegítve egész jó!

7. - Hájudúing, Hájúgoing, Háuvárjúú, Vhaccápp,..

Minden. Egyes. Szembejövetelnél. A választ természetesen nem megvárva. Ha elég gyors vagy az elrohanó ember után ordíthatod az ír választ - amit az idős atyáktól hallhatsz főleg: 'Nát tú bed!'.

8. - SULI

Mert megér pár szót. Ez egy secondary collage, ahol én vagyok. Egyenruhában vannak. Külön tesire is, meg mindenre megvan a ruha nekik (télen kabát, stb..). Hat évfolyan van, nincsen A, B, C... osztály, hanem szalézi szentekről vannak elnevezve (megkülönböztetve) a csoportok. Az első három év után van a leaving certificate, utána van egy választható TransitionYear (TY), ahol nincsenek rendes óráik, választható mennyiségben van tesi, zene, táncoktatás, média-kurzus, tematikus kirándulások, jogsiszerzés, nyelvek, 'junior science projets', 'woodwork'.. és ilyen hasonló dolgok. Utána maradék két év.

Minden évfolyamnak heti dupla labor, első két évben 'ScienceLab', utána külön tárgyanként, én a fizika laborban vagyok. 3-4 fős csoportokban kell bizonyos kísérleteket elvégezniük, kiértékelniük. Külön tankönyvrendszere van a laboros tárgyaknak, elég jól ki van építve az egész rendszer, és a legtöbb kísérlet nem igényel különösen durva erőforrásokat.

Még pár szót a zenéről. Bár nem minden osztálynak, de kb a harmadának (valahogy választhatnak - prioritásokat állíthatnak fel a tárgyak között, nagyon nem értem a rendszerét még mindig..) heti négy (4!) ének-zene órája van a csoportoknak. 15-16 fős csoportokban. A zeneterem - de ez jellemző a többi tematikus teremre is - tele van a falon mindenféle infókkal, amiket tanulnak, amit a diákok projekt-szinten készítettek. A teremben van egy dobszett, elektromos, basszus, akusztikus, klasszikus gitár, zongora, szinti, nagybőgő, több ritmushangszer (cajon, djembe, bongo, csörgők..) és még más ami most nem jutott eszembe. Sok más elméleti és gyakorlati dolog mellett 13 évesen tudniuk kell a különböző skálákat, hogyan építenek hangnemeket, akkordokat adott hangnemben és miért.. 15 évesen ilyenekből vizsgáznak (persze ha a zenét választják, de ha nem, akkor is komolyabban van véve). Emellett kb az órák felében kórus-szinten énekelgetnek több szólamban, aki tud hanszeren játszani, az kísér, aki semmit nem tud és hangja sincs, az kap valami mondvacsinált ritmushangszert, vagy más feladatot kap. Ezekről a tárgyakról tudok többet írni, mert ilyenekben veszek inkább részt. Emellett napi 8-9 órájuk van, de mivel jóval gyakorlatiasabbak az órák, így sokkal elviselhetőbb az egész.

Nem tudok statisztikát, hogy jobb-e, rosszabb-e a végeredmény, mindenesetre kevesen alszanak az órákon és amit kapnak az naprakészebbnek, használhatóbbnak tűnik.

Egyelőre ennyi, majd még írok, ha eszembe jut még egy csokorra való ilyen.

Agricultural Education - Salesian College Pallaskenry

Az egyik itteni sulit bemutató videó:

Éile - A hely, ahol élek

Pallaskenry. Hogy mit keresek itt? A fizika-villamosmérnöki egyetemi ingázásomban akadt egy szemeszterem a tárgyak nélkül a Bsc diploma előtt (nem az ügyességem, inkább a bénázásom miatt),  szerettem volna nyelvet tanulni és megszökni kicsit Magyarországról, mert szerintem egy életben egyszer adódik ilyen lehetőség - annak legalábbis aki Magyarországon képzeli el a jövőjét. Önkéntes non-profikszervezetekhez sajnos túl későn, írtam de Claudiust is megkérdeztem, hogy van-e valami lehetőség és Fr. Dan és az ír tartomány úgy döntött szívesen fogad.

Pallaskenry. Kb 700 fős falu Limerick megyében, az azonos nevű várostól 24 km-re. Két szalézi fenntartású iskola működik, a Salesian Secondary Collage (egyenruhás ír suli,  620 tanulóval) meg egy kb 300 diákot képző mezőgazdasági - asszem - posztgraduális suli, a Salesian Agricultural Collage, melyeket egy 7 (9) fős szalézi közösség lakta rendház tesz szalézivá. Az épületkomplexum része a két fő iskolaépület és rendház mellett még egy templom, egy nagy udvar sportpályákkal (egy nagy betonplatz, foci, 3 kosár, hurlingpályák) egy színház és tornaépület, egy Savio-ház, ahol a klub-szerű órák működnek egy nagy parkoló és mindezt a mezőgazdasági gyakorlatokat lehetővé tevő farmok veszik körül. Így bármikor kinézel nagyjából bármelyik ablakon, tuti látsz tehenet, vagy birkát, vagy legalább egy traktort.. :) Szalézi helyhez méltóan van egy Mária kegyhely, Jézus és Savio szobrok. A bejáratnál írül van kiírva a szalézi iskola szó, a diákok tanulnak írül, falvakban beszél is néhol, de az angol a fő nyelv - leszámítva a szüneteket, ahol az igen nagy lélekszámmal rendelkező lengyel diákok felváltva beszélnek angolul és lengyelül. Az egész területet - mint minden telket - sziklafal választja el az úttól. Nem messze van egy magánterületű, leégett - ezért életveszélyes - kastély, amit azért megnéztünk pénteken. :)

A napi időbeosztásom kb a rendházéval egyezik, de nekem nem kötelezőek. Reggel mise, reggeli, majd iskolai teendők, szünetekben jelenlét, ebéd, délután suli, majd freetime egy esti imával és vacsorával megszakítva, este pedig - a közösségépítő - 9 órás RTE hírek. :) A pontos feladatom még változik, arról majd ha kialakul írok.. esetleg.

Több kép a helyről:
https://www.facebook.com/roland.marsiczki/media_set?set=a.921124061236459.1073741837.100000166212652&type=1

Éire - Kirándulás a Killarney Nemzeti Parkba

A szombati nap első fele a közösség szokásos havi lelki napjául szolgált, délután Limerickben voltunk (város, 15 km-re Pallaskenrytől) vásárolni pár fontosabb cuccot - Pallaskenry nem egy világváros a maga 700 fős lakosságával, így érdemesebb volt bemenni. Este egy új, vetítőszobaként frissen felszerelt projektoron 007 - Skyfall teszt-filmnézés mellett megittam ittlétem első ír sörét, ami bár fekete sör volt, de (még) nem guinness.

A mai nap pedig vasárnapi pihenés lévén a Fr. Dan rektor atya úgy döntött, hogy elmegyünk kirándulni egyet a Killarney város környékén lévő nemzeti parkba. Ez egy kb kétórás kocsikázást jelentett innen. Három tó, hegyekkel körül véve, ami egész szép kis panorámát mutatott. Ha jól értettem Kerry egy aránylag szegény térség, de itt van egy kastélyszerűség - ahol utunkat kezdtük - és ezt még az 1800as években angol lordok építtették és laktak itt, egy igen szépen megtervezett kert/arborétummal van körülvéve. Ezt mintegy tíz perc alatt lerendezve az egyik hegy felé vettük utunkat, ahol egy állítólagos vízesést kerestünk, azt hittem ez lesz utazásunk végpontja is.. de tévedtem. Innentől egy két és fél órás tényleges túrával 'majdnemcsúcsot' hódítottunk, majd egy igen hosszú sziklalépcsőn mentünk vissza a kastélyhoz. A szembetúrázókkal minddel (ez két d?) megállapítottuk, hogy igen szép időnk van és jól vagyunk, ami egyébként szerintem nem rossz szokás, hogy legalább ennyi kommunikáció van bárkivel. :) Szóval a tea mellett ez is igen hasonló az angolokkal, de a - számunkra/számomra - fura szokásokról majd külön.. Fr. Łucas-t már rögtön a legelején elveszítettük, mert vágóképeket csinált videókhoz és kicsit lemaradt.. telefon meg nem volt nála. :) Szóval utunk végén találkoztunk vele újra a kocsinál.

Egy szendicsezés után meg megnéztük a St. Mary's Cathedral-t a városban, lengyel kispappal szerezzünk egy újabb fajta angol miseszöveget, amiben többminden volt, mint az eddigi fajtánkban. Nem biztos, hogy elhozhattuk volna.. de magyarok/lengyelek vagyunk, így elhoztuk. :) A városhatárban egy igen nagyon golfpálya volt.

Életemben először láttam golfozó embereket. A golfautókon viszont baloldalt van a kormány. Miért? A visszautat pedig, mivel lélekben nem készültünk ilyen túrára.. egyszerűen átaludtuk.

Néhány kép a kirándulásról:

Írország - Beginning of 'an expected journey'

Nem is tudom mióta először úgy döntöttem 'billentyűt ragadok'. Nem gondoltam rá, de többen is kérdezték, hogy lesz-e blogom.. így lehet írkálok néha akár a későbbi önmagamnak - nem mintha túl sokat olvastam volna vissza a régiekből - akár másoknak - nem mintha túl sokan lennének kíváncsiak a hülyeségemre.

So, first of all.. indulás. 3:00 - ébresztő (3:30-ig..). 4:00 - indulás. 5:30 - reptér. 7:00 - felszállás, először kiszámolva, hogy 2 órát, utazok, majd okosan hozzátéve, hogy csak 1 óra, mert persze más időzóna.. majd indulás előtt közvetlenül atyai segítséggel rádöbbenve, hogy 3 óra lesz az, mert másik irányba mozdul az óra.. persze a vizemet kidobatták. Életem második (visszaúttal együtt harmadik..) repülése volt ez, de legutóbb nem fapadossal voltam. Most már értem a különbséget. :) Míg a korábbinál szépen meleg helyen vezettek minket a gépre, szépen kommunikálva, szépen perforálva letépve a boarding pass megfelelő részét, most esőben álltunk sorba a géphez, szó nélkül tépték ki a táskát a kezünkből, úgy tépték a lapot ahogy érték.. itt nem ingyen kávé és szendvics volt, hanem 3.50 €-ért vehettél langyos amerikai kávét. A New York kávéházban olcsóbban megkapod. :)

Megérkezve Dublinba Fr. Łucas fogadott - nem papírra írt nevet mutatott, hanem Don Bosco képet kellett keresnem a reptéren.. de, mint kiderült már korábban beszélgettünk két éve, mikor Magyarországon volt. Kicsi a világ - blog needs cliches. Megkeresve a kocsit még két és fél óra kocsikázás után Limerick után Pallaskenrybe értem. A lengyel akcetust egész jól értettem útközben, de kiszállva a kocsiból az ír iskolaigazgatóval találkozva ez már nem annyira volt elmondható.. :D Finom ebéd után - iszonyat finom kajáik vannak úgyamúgy! - Fr. Dan, a házigazgató bemutatta az épületkomlexumot. Két iskola, van, de erről majd máskor. Nagyon kedves ember, mindent megtesz, hogy otthon érezzem magam. Gyors kipakolás után a vacsoráig teljesen kidőltem. Van egy lengyel kispap is - a változatosság kedvéért ő is Łucas - itt hat hete, kb ugyanannyira tud angolul, mint én és ez ad egy kis bátorságot. Ő mutatta meg a falut meg a környéket. Találkoztam még egy corki akcentussal - szerintem ő is nehezen érti önmagát - rendelkező idősebb Fr. John nevű atyával - olyasmi jófej, mint Pál atya Óbudán :) - és egy Poadric nevű testvérrel. Elvileg van még két atya, de ők most nincsenek még itt. A közösség legfontosabb programja az este 9 órás RTE hírek, aminek már első este is részese lehettem. Azóta túl sok feladatom nem volt, letelepedtem, ismerkedek a hellyel, a környékkel, az emberekkel, a hurling-el, az ír foci szabályaival, némi basic ír történelemmel szabadidőmben. Konkrét feladatom majd hétfőtől lesz, addig is küzdök a nyelvvel, de egyre jobban megy.. :)

Túlléptem a 400 karakteres ideális bloglimitet, de sebajtádé. :)

.