„Ilyen, vagy még céltalanabb és még értelmetlenebb az a világ, amelyet a Tudomány kínál az ember szemléletének. Ideáljaink számára ebben a világban kell helyet találnunk. Az ember olyan okok következménye, melyek nem ismerik működésük irányát; eredete, növekedése, reményei és félelmei, szerelmei és hite nem több atomok véletlen találkozásainak termékénél; egyéni életét semmilyen lelki tűz, semmilyen hősiesség, a gondolkodás és az érzelem semmilyen hevülete nem őrzi meg a síron túl; évezredek közös erőfeszítései, a mindennapi találékonyság és a ritka zsenialitás produktumai egyaránt semmibe tűnnek a kihúnyó Nap utolsó sugaraival; és ha a Naprendszer halálát valami túlélné az emberi civilizációból, az kétségtelenül eltűnik a Mindenség előbb-utóbb kihűlő romjai alatt. Mindez, ha nem is tudjuk abszolút biztosan, oly mértékben valószínű, hogy elfogadása nélkül semmilyen filozófia nem állhat meg elfogulatlan ítéletünk előtt. Csak ennek az igazságnak a fundamentumán, a végső pusztulás perspektívájával láthat neki a lélek, hogy otthont teremtsen magának a világban.
Az ember élete rövid és esendő. Lassú, de biztos végzetét sem az egyén, sem a faj nem kerülheti el."
(Bertrand Russell)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése