"... egyszer a Yale egyetemen a rendőrség nagyon brutális módon vert szét egy diáktüntetést. Ekkor egy egyetemi kurzuson azt a feladatot adták a diákoknak, hogy írjanak egy dolgozatot a rendőri akció védelmében. A diákok morogtak, mert szerintük a rendőrség fellépése védhetetlen, de aztán csak elvégezték a feladatot. Utána kaptak egy kis pénzt is érte, volt, aki csak jelképes ötven centet, volt, aki húsz dollárt, és voltak, akik valamilyen közbülső összeget, véletlenszerűen. A legközelebbi kurzuson pedig azt kérték, hogy a diákok írják le a saját véleményüket a rendőrségi magatartásról. Az eredmény egészen döbbenetes volt: minél kevesebb pénzt kapott valaki azért, hogy érveljen a rendőri akció mellett, annál jobb lett róla az utólagos véleménye.
Akik húsz dollárt kaptak, azoknál egyik kísérletben sem alakult ki kognitív disszonancia. Nyilvánvaló volt számukra, hogy azért csinálták, amit csináltak, mert kellőképpen megfizették őket érte. Akik viszont csak egy dollárt kaptak, azoknak ez a magyarázat nem állta meg a helyét. Bennük kognitív disszonancia alakult ki, mert nyilván nem azért a nyavalyás egy dollárért mondtak, vagy írtak olyat, aminek az ellenkezőjét gondolják, hiszen ők alapjában becsületes emberek. A kognitív disszonancia feloldásának legegyszerűbb módja az volt, ha meggyőzik magukat arról, hogy valójában azért mondták, amit mondtak, mert többé-kevésbé úgy is gondolják. (...) néhánynak azt sorsolták, hogy egyáltalán ne kapjon pénzt. Ezek a diákok is megírták a dolgozatot a rendőrség védelmében, de a véleményük ugyanolyan negatív maradt, mintha húsz dollárt kaptak volna. Náluk nem jelent meg semmilyen kognitív disszonancia, ők egyszerűen csak elvégeztek egy utálatos szemináriumi feladatot, nem először és valószínűleg nem is utoljára."
/Mérő László - Az érzelmek logikája/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése