Alapvetően tisztelem azokat az embereket, akiknek van egy olyan hobbija, ami valahogy már több, mint egy hobbi.. Miért mondom ezt? Ezen a héten több dolgot tudtam meg, ami úgy megfogott. Az egyik: Joe az egyik gondnoka a sulinak (merthogy három van.. picit nagy a komplexum). Kimentem a zeneóráról behangolni a gitáromat, ő meg pont arra jött a folyosón. Kivette a kezemből a gitáromat, majd elkezdett rajta játszani. Később megkérdeztem tud-e énekelni. Énekelve mondta egy egész tisztességes baritonhangon, tisztán, cáfolva a mondat jelentését, hogy: nem.. :)
De az igazi meglepetés nem ez volt, hanem Paddy, az iskola igazgatója. Mint mondtam az agstudenteknek volt miséje pénteken. Zeneóráról érkeztem a templomba, ahol ő már nagyban pakolta össze a PA rendszert (picit eufemizálok, két amúgyis ott lévő aktív hangfallal összeközött erősítőre közötte rá a gitárját és egy mikrofont). Naivan megkérdeztem, hogy ki fog zenélni. Mondta, hogy ő, én meg mosolyogtam: 'Wow, it's nice. I didn't know you could play the guitar.' Pedig de. Mondta, hogy ha van kedvünk menjünk el másnap - szombaton - Adere határában lévő helyre, mert ott fog játszani. Gondoltam van egy hobbizenekara és életében először meghívták valami legalja kocsmába. De nem.
Eleve kalandos sztori volt megtalálni a helyet, mert Adere belvárosában parkoltunk le, ahonnan kb 20 perces sétára volt egy kastély, de mi még 20 percet tébláboltunk körülötte, mert meg voltunk győződve róla, hogy ez márpedig nem lehet az a hely, vagy ha mégis az, akkor igazán mondhatta volna vagy valamelyik szalézi, vagy Paddy, hogy öltözzünk ki.. Dehát ő egy puccos kastélyszálló egyik alagsori beülőshelyének az állandó szombati egyszemélyes akusztikusgitáros fellépője, és zseniális hangja van, és tök jól játszik. Miután megérkeztünk odajött köszönni nekünk, dumáltunk kicsit, majd egy órát voltunk ott, de mivel több gitárja is volt és egy svájci turistacsoporton kívül senki más nem volt ott, így kezembe nyomott egy gitárt és együtt is jameltünk egy kicsit. Amellett, hogy egy öltönyös emberként iskolát igazgat, szombat esténként kiugrik a közeli kastélyba és piros kockás ingben milliomosoknak Bob Dylant játszik.. :)
Szóval az egyik legviccessebb és indokolatlan szombatestém volt ez. Írországban egy kastélyszálló bárjában, a 640 fős szalézi iskola igazgatójával zenéltem egy svájci csoportnak, egy lengyel kispapnak és egy indiai pincérnek.. én, Magyarországról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése